2015 augusztusában, egy forró nyári délutánon, amikor mindenki javában dolgozott, e-mail érkezett a Spórolunk@kiloWattal olasz koordinátor szervezetétől, az energetikával és fenntartható fejlődéssel foglalkozó AESS szervezettől, melyben meghívtak, hogy vegyünk részt a Spórolunk@kiloWattal projektben.
A projekt célkitűzéseit olvasva szimpatikusnak tűnt a dolog, ugyanakkor némi kétségem is támadt; miként vonjuk be a munkatársakat anélkül, hogy zaklatásnak vennék a dolgot, és hogyan kerüljük el meddő viták kialakulását?

Úgy döntöttünk, mindent az EnergiaKözösségre bízunk. Így vette kezdetét a “folyosói” munka, hiszen ez az a hely, ahol a megbeszélések között találkozunk, és ahol azokat a kollégákat biztathatjuk a projektben való részvételre, akik már eleve fogékonyak az energiamegtakarítással kapcsolatos kérdések iránt.
Így született meg a mi, tipikusnak nem mondható EnergiaKözösségünk; beszélünk a megvalósítandó tevékenységekről, és közben nagyon jól érezzük magunkat. Még az elején megegyeztünk, hogy minden tagunk csak olyasvalamit csinál, ami az ő erőssége:
• Marco  - karbantartási részleg; ő válaszolja meg a műszaki jellegű kérdéseket,
• Mauro - karbantartási részleg; ő játssza a “rossz fiú” szerepét azokkal a munkatársakkal szemben, akik nem alkalmazzák az energiamegtakarítási jó gyakorlatokat (ez a ténykedés egyébként is jellemző rá),
• Monia – kommunikációs részleg; ő segít a tájékoztatási és figyelemfelhívó tevékenységekben,
• Annarosa – oktatási részleg; ő képezi a “hidat” az iskolák felé,
• Annamaria – jogi részleg; ő mindenkit támogat a pozitív energiájával és a szokatlan ötleteivel,
• Marialuisa (én) – környezetvédelmi részleg; én folyamatosan azzal csipkedem a kollégákat, hogy gondolkodjanak még olyan energiamegtakarítási ötleteken, amik nem kerülnek pénzbe.
Végül pedig…
• a “Jolly Joker” – az újonnan felmerülő ötletektől függően “szakértő” kollégákat hívunk meg, akik egy adott témában jártasabbak, mint mi, ezért  – egy kedves mosoly kíséretében – tőlük kérünk segítséget.
Ez a szokatlan kis csapat arra sarkall minket, hogy jól érezzük magunkat; olyasvalamit tegyünk, ami nem része a feladat- és felelősségi körünknek; mindezt pedig jóleső érzéssel tesszük.
Így vágtunk hát bele a munkába, és – az egyik “Jolly Joker” munkatársunknak köszönhetően – így kezdtünk bele az “AkkorLekapcsolom” elnevezésű, közösségi finanszírozású projektbe. A program azt tűzte ki célul, hogy középiskolákat támogasson infokommunikációs alkalmazások és kisméretű eszközök tervezésében és kifejlesztésében, melyek segítségével nyomon lehet követni az energiafogyasztást (www.alloraspengo.it).
Végezetül álljon itt egy rövid, vicces történet annak bizonyítékául, hogy a dolgok haladnak…
2016 júniusában történt, hogy pár percre elment az áram az irodában. Egy munkatársunk csak ennyit mondott: “Biztos Marialuisa volt, még akkor is tudja, hogy égve hagytuk a lámpákat, amikor szabadságon van!”

Írta: Marialuisa Campani (Maranello Város Önkormányzata, Olaszország); Fordította: GreenDependent Intézet